Amit a kutyákról tudni illik!!

Ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél

Hiába vágtattam oly hetykén Franciaország utain hegyen-völgyön át kedves fivéremmel, Samsonnal s szolgánkkal, Miroullal, bizony, minduntalan összeszorult a szívem, hogy oly messze marad el mögöttünk Mespech vára s a Sarlat-vidék, s mi tagadás, kis híján a a pénisz belseje is kiesett szememből, ahányszor felmerült lelki szemeim előtt az a kőcsipkés fészek, hol a tojásból kibújtam s megtollasodtam biztonságos oltalom alatt e vészterhes időkben, hála várunk bástyáinak, s még inkább apám, Sauveterre bácsikám s katonáink vitézségének, mert igazán úgy van az, ahogy szülőföldem szólása tartja: Nincs jó fal s bástya jó vitézek híján.

De semmi! Elvégre betöltöttük immár tizenötödik életévünket, jól a fejünkbe verték a latint hol már ott lakozott az oc nyelv mellett a francia is! E jó városban tanult ő maga is csikókorában, kedves volt az szívének, s azt tartotta orvosi kollégiumáról, hol Rabelais a férjemnek nincs merevedése engem látva doktorált egykor: fölülmúlja az az összes többit, a párizsit sem kivéve, tanainak újdonsága, változatossága s merészsége által, s most, századunk második felében nagyobb s vakítóbb fényben ragyog, mint a salernói skóla a múlt században.

Csakhogy hosszú ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél az út Sarlat-tól Montpellier-ig s veszélyekkel terhes, kivált három ifjú hugenottának éveink száma együttesen sem tett ki ötvenet! Mostanság, igaz, béke honolt a két párt között, de kényszerű és baljós béke, s a mieink aggodalma újfent magasra csapott volt az ös esztendőben, a bayonne-i találkozó idején, hol ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél hírek szerint Medici Katalin Alba hercegével folytatott titkos tárgyalásai során késznek mondotta magát a francia hugenották vérét ontani leánya, Margot és spanyolhoni Don Juan frigye ellenében.

Hanem a gőgös II. Fülöp végül is nemet mondott, nem akarván vérét újólag a francia királyéval egyesíteni. Mi több, a rá következő esztendőben őfelsége, a legkatolikusabb király, nagy hirtelen feledve korábbi szép evangéliumait, nem átallotta meglepni és lemészároltatni a floridai breton telepeseket, afeletti bosszúságában, hogy azok éppen az ő amerikai birtokai tőszomszédságában telepedtek le. Bősz haragra gerjedt ekkor Medici Katalin, úgyannyira, hogy a spanyol követ hitele csorbult a francia udvarnál, s nem merészelhette többé katolikus buzgalmában fennszóval követelni a protestáns vezérek leöletését s a többi száműzését avagy máglyára vettetését.

Hogy e véres plánum egyelőre elhárult fejünk fölül, ismét kegyeibe fogadta Franciaországot a szerencse. Szilárdulni látszott a béke, most, hogy spanyol támogatás híján elbátortalanodtak őfelsége túlbuzgó katolikus alattvalói, a mérsékeltek pedig reményleni kezdték: sikerül megegyezniök a mieinkkel. Annak, ki az országutat járta, számolnia kellett a haramiákkal is, kik a testvérháború okozta zűrzavarban igen elszaporodtak erdőségeinkben, s nem átalltak keresztutakon lesbe állni, sápot szedni, hidainkat megszállni s az áthaladókat megvámolni; mi több, nem érvén be harácsolással, ezer egyéb szörnytettet követtek el országszerte.

Igaz, Samson és én úgy véltük, nincs mit félnünk e latroktól, hisz zsenge gyermekkorunk óta gyakoroltuk a fegyverforgatást, mondhatni attól fogva, hogy lecsúszott torkunkon az utolsó csöpp tej, melyet Barberine szép ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél szoptunk.

Amellett teljes hadi készületben voltunk, fejünket sisak védte, mellünket vért, lábunkat pallos verdeste, övünkön hosszú tőr himbálódzott, nyeregtáskánkból kétfelől pisztoly agya állt ki, puskáinkat az a málhás ló cipelte, kit Miroul kötőféken vezetett.

Hanem Miroul, ki, ha fiatal volt is, alaposan kitanulta az országút veszedelmeit, örökösen azt duruzsolta a fülünkbe, amit különben apám is: hogy üdvünket sose a harcban keressük, mert ugyan mit ér a győzelem, ha egy is sebet kap közülünk, hanem igenis a menekülésben, hol fölényben lehetünk, hála lovaink gyorsaságának. Nyomós tanács!

Tatabánya legjobb kutyakozmetikája!

Vékonydongájú legényke volt a mi szolgánk, de igen fürge, úgy futott föl a házfalon, mint a légy, pikája keményen s hirtelen csapott le, akárcsak nyila; három fegyveressel ért föl ő egymaga. És senki ne higgye, hogy nagyzolok! Ez a színtiszta igazság.

ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél hogyan lehet másodszor erekciót készíteni

Kis Hélix alig egy hónapja hunyt el az Úrban, keserves szenvedés után, tizenkilencedik esztendeje virágjában. Én igaz barátsággal viseltettem iránta szerény sora s Francois bátyám rosszallása ellenére, ki e percben is várunk oltalmában éldegél mindaddig, míg egykor báróvá nem lesz, ha a Teremtő magához szólítja apámat.

ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél gyenge merevedés eltűnik

Istennek hála, Francois sokáig elvárhat, lévén apám most, ötvenedik esztendeje múltán is csupa élet és erő, úgyannyira, hogy csak tavaly is erővel ragadta el Franchou-t, elholt hitvese komornáját Lendrevie-ből, a pestis dúlta Sarlat kapujából, s evégett egy sereg vérszomjas gazfickóval szállt szembe egy szál karddal, és mindössze kettőnkkel, velem s Samsonnal az oldalán.

Hugenotta voltam, bár nem annyira, mint Samson, kit élte legelső percétől fogva e vallásban neveltek, mert engem római katolikusnak szánt anyám.

Haypál Tibor

Halálos ágyán nekem adta Mária-érmét - noha apám, nem csekély nyomás árán, már tízesztendős koromban áttérített a maga hitére - mi több, esküvel fogadtatta meg velem, hogy az érmét holtomig viselni fogom.

Így történt, hogy református létemre egy Mária-képet, a katolikus vallás valóságos szimbólumát hordtam hűségesen a nyakamban. Ezért volt-e vajon, hogy ama meghitt örömök, melyekbe kis Hélix merített gyengéd éjszakáink melegében, éppen nem tetszettek oly kárhozatosnak a szememben, mint tetszettek volna fivérem, Samson szemében, kinek nagy szépsége szigorú erénnyel párosult, holott ő, a házasságon kívül fogantatott, eleven bizonysága volt annak, hogy noha apám, hithű hugenotta létére, letévedt a helyes útról, az Úr nem sújtott le haragjában vétke gyümölcsére, sem a bűnösre magára, mert Mespech virágzott, temérdek mekkora a pénisz, hogy kielégítse a lányt halmozott föl benne a jó hugenotta takarékosság s a hozzáértő földmívelés.

ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél helyreállítás az erekció után

Apám tiltotta, hogy a középhegységen át utazzunk Montpellier-be, mivel ott a kóborlók könnyen rajtunk üthettek volna.

Meghagyta, kerüljünk inkább Cahors-on s Montaubanon át Toulouse-nak, Carcassonne-nak, Béziers-nek: sík földön az út, ha hosszabb is, jóval biztonságosabb, mivel sok ember jár arra lovon és szekéren.

ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél kávé erekcióhoz

Ám még az út felét sem tettük meg, amikor azt hallottuk Toulouse elővárosában, hol éjszakára megszálltunk a Két Angyalhoz címzett fogadóban, mégpedig a fogadósné egy bájos özvegy tulajdon szájából, hogy két héttel annak előtte kifosztott s legyilkolt egy csapat kalmárt - noha jó őrizettel, három fegyveres kísérővel keltek útra - Carcassonne s Narbonne között egy népes haramiabanda, mely a corbiéres-i hegyekben fészkel. E gyászos hír gondolkodóba ejtett bennünket.

Éppen erről tanakodtunk fogadóbeli szobánkban, melyen Samsonnal ketten osztoztunk Miroul a szomszédos kamrácskában háltkörben letelepedtünk egy-egy zsámolyra, Miroul kicsit hátrébb húzódott, lantját ölébe fektette, s időnként gyászos hangokat csalt elő belőle, riadalmunk nagyságát jelzendő. Mert csakugyan nem tudtuk, mely szent vagy ördög, incubus vagy succubus oltalmába ajánljuk magunkat.

Amit a kutyákról tudni illik!!

Lévén a veszedelem nagy, nem mertük folytatni utunkat, még kevésbé írásban kérni ki apánk tanácsát, hiszen a válasza nem érkezhetett ide jó két hétnél előbb. Itt Miroul laposat pislantott rám, s háromszor is megpendítette lantját, mintegy a hármas veszedelmet aláfestve, mely ifjú fejünkre leselkedik. Én ámultam-bámultam. Hát még a mi ártatlan Samsonunk figyelmét sem kerülte el, hogy a fogadóban fölös számban szolgáló galambbögyű, barna leányzók nemigen látszanak követni a cégéren ékeskedő két angyal példáját?

Igaz, az angyalok érdeme sem volt túlságosan nagy, lévén mindkettő vasból. Épp felelni készültem Samsonnak, amikor - Miroul harmadik hangzatával egy időben - éktelen lárma támadt a Mazelerie utcában, ahová a fogadó ablakai nyíltak: patkócsattogás, szitkozódás, kiáltozás. Futottam az ablakhoz.

Ki kellett nyitnom, hogy valamit lássak, mivel üveg helyett olajos papír fedte, mint különben a fogadó minden utcára nyíló ablakát.

Odafutott Samson és Miroul is, utóbbi a lantot szorongatva, és mit láttunk a leszálló esthomályban? Vagy ötven utas tolongott odalenn, akkor huppantak le éppen a csillogó kövezetre erős farú, hosszú farkú, jól megtermett pej lovuk hátáról. Nők, férfiak vegyest. Ruhájuk porlepett volt, de élénk színű és jó szövetből készült; s mindannyian felfegyverkezve, ki puskával, ki pisztollyal, ki karddal; bizony még a kisasszonyok és komámasszonyok bársonyövén is kard villogott, fejüket pajzsnak beillő kalap fedte, oltalmul a déli nap heve ellen.

Korra s rangra nézve különbözők voltak, de csupa jól megtermett, szálas-vállas alak, hajuk szalmaszín, szemük kék, igaz, úgy vettem észre, akadnak köztük másfajta, kis növésű, zömök, barna bőrű-szőrű nők s férfiak is, de akár barna, akár szőke, egyformán boldog mind, hogy végre leszállhat a nyeregből s jót alhat, ezért fülsiketítően kurjongattak-kiáltoztak, a képük kivörösödött, a torkuk berekedt, a szájuk fülig szaladt, s afeletti örömükben, hogy végre ismét földet éreznek a talpuk alatt, ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél győzték tapogatni-lapogatni, ölelgetni egymást; nagyokat csaptak a másik merevedési idő, tomporára, vagy torkuk szakadtából üvöltöztek egymásnak az utca két végéből, közben csatakos, gőzölgő lovaik toporzékoltak, szőke sörényüket rázták, s dobhártya-repesztően nyerítettek abrakért.

Dr Járányi Zsuzsanna PhD érsebész

Egyszóval emberek s állatok akkora zajt-bajt, olyan pokoli lármát csaptak a Mazelerie utcán, hogy az ember azt hihette volna, fellázadt paraszthad ostromolja a városházát. Toulouse e negyedének jó népe az ablakokból leskelődött, akárcsak mi magunk, s szájtátva, némán, kiguvadt szemmel, ámultan figyelték a jövevényeket, mert azok valami furcsa nyelven gajdoltak, valami bikkfanyelven, amibe itt-ott egy-egy francia szó keveredett de az sem párizsi módra, hegyesen ejtve ; jóravaló ember abból egy kukkot sem érthetett.

A hímvessző fehér foltjai

Végre temérdek lökdösődés után tolongva betódult a csapat a fogadóba. A szolgák futottak a lovakhoz, s bámulatukban fel-felkiáltottak az állatok széles szügye, hatalmas tompora láttán. Mi a Két Angyal második emeletén lakoztunk, alattunk mégis oly erővel zajogtak, bömböltek, hogy szobánk falai beleremegtek.

Kopogtak az ajtón.

Dr. Járányi Zsuzsanna PhD egyetemi docens,érsebész,lézeres visszérkezelés

Mivel mi Samsonnal azzal voltunk elfoglalva, hogy a lovakat bámuljuk fentről, odaszóltam Miroulnak, nyisson ajtót. Amit ő meg is cselekedett, lanttal a kezében, mert attól soha meg nem vált, még álmában sem. S megjelent a küszöbön az eleven, barna, tűzrőlpattant fogadósné - a bal szemem sarkából láttam, miközben a lovakat figyeltem - igen takarosan öltözve: kurta szoknyája sárga volt, sárga a vállfűzője is, s e vállfűzőt oly szép, kerek s ringó emlők feszítették, hogy ugyan nagy gonoszság őket így mutogatni, hacsak nem azért, hogy istenesen megtapogassuk.

Kész csoda, mi mindent nem mondott az a hang egy kacsintással megtoldva. Mi a neved? Hanem újraszerelési idő hirtelenében nehéz lett a szívem, mert ezzel fogadta kis Hélix Miroult, ahányszor meglátogatta őt hosszú haldoklása enyhültebb perceiben, az én kérésemre, hogy lantja pengetésével valameddig feledtesse a leánykával iszonyú szenvedését.

De tüstént visszaszuszakoltam ezt a gondolatot emlékezetem tarisznyájába. Eztán előre akartam tekinteni, nem hátra. A fogadósné rákacsintott Miroulra, s magát mórikálva ezeket mondta: - Nincs bizalmam a felemás szeműekben, Miroul.

Ha bekötözi a hímvesszőt a tövénél kék szemed ugyan jámbor, hanem a barna annál huncutabb.