Naplójegyzetek

Az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik

Majd, ha még kérdezlek, ugye, segítsz? Később, amikor mind elfáradtak a rongylabda kergetésében a fiú hazabandukolt, és sötét szemüvege nélkül is láthatta azt az embert, aki a nevén szólította. Egy széken ült az ágya mellett, háttal a szuterénlakás utcára néző ablakának. Tanítóképű ember volt. Nem mutatkozott be. Az iskoláról kérdezte, és egy kis versről, amit aztán többször is együtt mondtak végig, és amelynek Virágom, virágom Néhányszor még találkozott a sötétszemüveges az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik, aki versikékkel hálálta meg szolgálatait.

Miközben az apjával beszélgettek, neki a kapu előtt kellett vigyáznia, hogy valamely idegen érkezését idejében jelezze. Erre szerencsére egyszer sem került sor azon a nyáron, mert a Görögtemplom utca közepéig akkor ritkán kapaszkodtak fel ismeretlen emberek. A mindent érlelő ősz akarnokságaitól elsárgultak vagy elpirultak a levelek.

Akkor történt, hogy a házmesterfiú mostohája a villa melletti átjáró házi technikák pénisznagyobbítás sietve átvonult a Görögtemplom utcával párhuzamosan dombra futó utca egyik patinás klinikájára, ahol megszülte huncutsággal várva várt gyermekét.

Félbe-szerbe

A házmester és fia naponta összeseperték a villa tágas kertjét és a zegzugos sétányokat, tíz deka felvágottat reggeliztek, és leereszkedtek a városka központjába, hogy valamelyik műhelyből, otthon elvégezhető, cipészmunkára leljenek. Az egyik napon, a tágasabb cipészműhelyben, ahol a fal melletti sorokban a banklik előtt kötényes emberek kalapálták a sámfára húzott félkész cipőket, az apja körül kialakult körben összesúgtak a suszterek.

A fiú az apja kezét fogta, de kilógott a Baráti beszélgetés a munkahelyen című lehetséges zsáner-fotóból, mert az apró asztalokon felhalmozott érdekes szerszámokat és a a pénisz érési ideje szegeket bámulta.

Szánalmas soványságát nyakba akasztott kötényével sem leplezhette.

Új úton a Balaton körül

Tud titkot tartani. A fiú kissé kihúzta magát, hogy tartásában is megfeleljen a szülői bizalomnak. Szerette volna, ha arckifejezésével is tudtára adhatta volna ennek a vézna embernek, hogy őrállásaival már régóta kiérdemelte az apja bizalmát. De azzal is, hogy tudja, és senkinek sem árulja el, hogy Londonból jönnek azok az ijesztő ajtódöngetéses hangok, amelyekkel azok az apjának életbevágóan fontos hírek kezdődnek, amiket esténként a paplan alá dugott néprádióból szokott a pisszenéstelen csöndben meghallgatni.

A sovány suszter nem firtatta tovább a fiú jelenlétét, hirtelen benyúlt munkaasztala alá, kiemelte onnan az újságpapírba göngyölt csomagot és átadta az apjának. Amikor otthon kibontották a csomagot, az összegöngyölt sötétbarna nagykabátra száradt vér megborzongatta mindkettőjüket.

A fiú nem kérdezett. Gyermeki megérzése súgta neki, hogy apja sötétszemüveges barátját nem látja soha többé. Évekkel, amikor utcát neveztek el róla, tudta meg, hogy az a kedves ember a Boldog utcán túl írójának sógora, maga is, jobb sorsra érdemes író volt. Verseket, tanulmányokat írt. Csak a háború után volt szabad kimondani a nevét. És ha kiverték volna belőle az apja nevét? És ha vallott volna?

És ha az apját is elvitték volna a kakastollasok? És ha megtalálták volna náluk azt a véres nagykabátot? És ha az apját is megkínozták volna?

Erekció és pornó - SzeXerda - Hevesi Kriszta

És ha őt is verték volna az apja nemcsak suszterszerszámként használt lábszíjához hasonló saját lábszíjukkal? Záporozó kérdéseivel kergette gyerekes félelmét és az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik egész életre szóló példaképet magának a hősre emlékezve. A világ kettéhasadva mutatta magát.

Mint paszulyválogatáskor a rosszat, külön kupacba sorolta a hitvány embereket. Fel sem fogta, hogy az évek múlásával, miért dagad folytonosan ez a fintorogni valóan bűzös kupac. Mostohaanyja időnként magával cipelte városi sétáira, és régi szolgálóhelyére, a Nagy famíliához, akikhez a Kismester utca elejéről, a főtéri átjáróból nyíló kapun át jutottak az emeletre. Onnan kilépve, egyszer a főteret megtöltő nyüzsgő tömegben találták magukat.

Az úttesten mindenre elszánt diákok, tömött sorokban négyszöget alkotva igyekeztek körbejárni a templom körüli úttesten. Jelszavaktól zengett a tér. Zsongott a tömeg, szájtátva követte a tüntetőket. A városháza kapuja elől lovas rendőrök vágtattak a főtérre, kivont karddal előbb ijesztgettek, aztán karlappal páholták a tömeget.

Amikor nekirontottak a diákok négyszögének, a diákok szorosabb vonták soraikat, lecövekeltek és messze hangzóan énekelték a Himnuszt. A tömeg szigorú vigyázzban állt, a rendőrök is megmerevedtek. A himnusz minden versszakát elénekelték a diákok, a tömeg lelkesen tercelt nekik. Aztán újra felhangzottak a jelszavak, a diákok négyszöge méltóságteljes lassúsággal haladt előre az úttesten.

A rendőrök támadtak. De mielőtt lecsaphattak volna a diákokra, újra megmerevedett négyszögük és felhangzott a Porc van a péniszben Hazádnak rendületlenül Szép méltóságtelesen végigterült a téren mind a tizennégy versszak dallamostól.

Pihentek a rendőrök. Aztán kezdődött minden elölről. A tömeg csupa mosolygós ember, apránként nekibátorodva kiröhögték a karhatalmat.

Megaláztatásuk rossz vért szült, a tüntető diákoktól távolabb, ahová alig hallatszott el a himnusz, a lovas rendőrök gyűlölettel aprítani kezdték a tömeget. Mostohaanyával az Egyetem utcán botladoztak a tömegben hazafelé. Marcona lovas rendőr huszárosan jobbra és balra suhintott kardjával. Hátán csattant a kardlap. Amikor végleg elhalt a Himnusz hangja s a Szózat sem dübörgött már, kimerészkedtek a kapualjból és a várfal melletti kis utcán át hazasiettek.

Sohasem tudta meg, hogy kik voltak és mit akartak a főtéren azok a jó emberek. És ma sem érti, miért kergették és büntették kivétel nélkül őket is azok a dühösen rossz emberek. Hány óra? Az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik világot teremtett körém, nekem adta érzékenységének a felét, ráadásul pedig az előttem álló egész életet. Egy darabig fogalmam sem volt, mit kezdjek velük.

Végül, mit tehettem, besoroltam ismertetőjegyeim közé.

menopauza esetén a nőnek merevedése lehet

És nyilvánvaló, hogy ebbe fogok majd szépen belehalni. Aztán egy hamuszínű napon, amikor éppen időmilliomosnak hittem magam, elővettem minden érzékenységemet, hogy kihegyezzem, és levelet írjak vele. Sikerülhetett a dolog, valamiféle titok lüktethetett a szövegemben.

hogyan készítsen magának péniszt

Ha akkor valamivel jobban odafigyelek, talán feltalálom a kvarcórát. Nem küldtem el a levelet.

  1. Most már próbálta megtölteni az egyik pisztolyt, de zsibbadt ujjai elejtették a töltényeket.
  2. Sajnos, a stílust is el lehet veszíteni.
  3. Hogy a tabletták hogyan növelik a péniszt

Már nem is tudom, kinek írtam. Talán egy macskaszemű lánynak? Azóta is a befejezetlenség a legfőbb jellemvonásom.

Befejezetlen gondolatokat szülök. Többször is belekezdtem egy mindent elsöprő felháborodásba, amitől megtisztul az élet, kivirul az igazság, a az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik elsápad, a szemfényvesztő hazugság pedig múzeumba kerül. Egyszer már majdnem ellene szavaztam egy nyilvánvaló hülyeségnek. Végül ez a munkám is befejezetlenül maradt. De majd folytatom. Belekezdtem már egy mindenkit felrázó ordításba, a világ megváltásába és egy kiadós pofonba, amit örökké piszkálódó-áskálódó munkatársamnak szánok.

Hozzákezdtem a tőlem telhető legnagyobb megvetésnek, amit a körülöttünk settenkedő besúgók már rég kiérdemeltek. Némileg előkészültem a szókimondásra. Ez is beindul egyszer Bátorságom is most izmosodik. Egyszer majd pontot teszek leveleim végére.

Írásaimat, beadványaimat, kérvényeimet, jelentéseimet, leleplezéseimet, fellebbezéseimet befejezem. Visszafele tekintve is előre megyek, sokdioptriás szemüvegemen és tapasztalataim látcsövén figyelem majd sokfelé szerteágazó útjainkat. Egy, csak egy az igazi út. Persze, hogy azt választom. És terhesség gyenge erekcióval megkérdi tőlem valaki, hány óra, nem a kvarcórámra, nem a délibábos tornyokra, hanem a szívetekbe nézek.

Még egy titok Világítás napján zsong a temető. A dombtetőre kapaszkodó sírkertből hallgatag és sápadt emberek ünnepélyes lassúsággal sorba leereszkednek a város főterére, hogy onnan, kis tétovázás után, imbolygó lángú gyertyákkal hazafelé induljanak, bevilágítsanak az otthonmaradottak rejtett gondolataiba, megfényesítve egykori szeretteik orcáját. Mennek szépen, vonulnak méltóságteljesen. Minden igyekezetükkel óvják a magukkal hozott fényt az embertelen messzeségből kelt hűvös fuvallatok elől.

Az egész város kinn van ilyenkor a virágpompás, gyertyaillatú temetőben. Csak a halottak kóborolnak az utcákon, régi otthonuk megváltozott környékén. Merev arccal, összeszorított szájjal, üveges tekintettel keresnek-kutatnak valamit, amit ilyenkor, a halottak napján sem vihetünk ki magunkkal a kegyelettel terhes sírkertbe. Ezen a napon a halottak világítanak az élőknek. A sok esztendeje altatókkal átitatott Kis Katalin, hűtlen szeretőjét, Nagy Palit szeretné látni még egyszer.

ZALÁN TIBOR: PAPÍRVÁROS

A fájdalmas arcú Soblokerné, aki hosszas szenvedés után mellrákban halt meg, időközben öngyilkossá lett doktornőjét keresi, hogy kérdőre vonja, amiért elspórolta tőle a fájdalomcsillapítókat. Gizi - mivel senkivel sem óhajt már találkozni - csak úgy cél és gyertya nélkül irodalmi lapért indul a főtérre. Savanyítsatok káposztát, ajánlaná most az övéiről mindig gondoskodó Vincze Márton, hóstáti földész, ha kertjének egyik ágyásában nem kilencemeletes toronyházat talál, s a másikban, ott valahol a Kül-Magyar utca az emberem szabálytalan merevedéssel rendelkezik, nem vakolás előtti négyemeletesek érnek-érlelődnek.

Arra bolyong Flórián bácsi is. Oglum, bir daha gelmen Fiam, nem fogok visszatérnimotyogja sohasem beszélt örmény anyanyelvén, még halála előtt kezdődött csodálkozással, hogy gyerekkori emlékei között örmény ősei tiszteletével ajándékozta meg a mindent érlelő idő. Jönnek halottaink múlt századi divat szerint öltözötten, jönnek foszladozó és elfoszlott ruhákban.

merevítés 18 év

Jönnek a nemrég eltemetettek balzsamosan, a szemfedő csipkefoszlányaival. Véreink, rokonaink, barátaink jönnek. És olyanok is, akiket csak könyvekből, csak a tananyagból ismerünk.

Jönnek talpig feketében, még mindig reménykedve a feltámadásban. És jönnek fehér gyászban, reménytelenül. Jönnek csöndesen lopakodva, mint akik titkok sokaságát őrzik, és mécsesek világánál gyónni akarnak. Jön az Ismeretlen Katona, az arctalan ember. A Mátyás-szobor talapzatára állítja gyertyáját. Legyen igazság, fohászkodik, és kimondja a nevét. Mögötte áll a látszat-békében értelmetlenül elpusztult Ismert Katona.

És ott csoszog lépéseit számolgatva a halottnak is öreg Brassai Sámuel. Fehér szakálla szellemként leng körülöttük. Lassan körüljárja a szobrot, és vissza se pillantva befordul a temető felé vezető úton Éjfél után a város sötét, a temető fényben áll.

Az élőknél ma már sokkal több a halott. Mi élők sokalljuk őket. Ők az élőket keveslik. S hogy segítsenek rajtunk, vissza-visszajárnak hozzánk. Magános kopjafa Az idős tanító házából egyenesen a temetőbe lépett. Kicsi, kalotaszegi temető volt, tele korhadó kopjafákkal.

Elvezette őket a beteg asztaloshoz. Két hét alatt elkészült vele. Az apa hümmögött. A mester földbe állítható kopjafát készített. Szeme megakadt egy görcsös szilvafa kiszáradt törzsén.