Maga a fej nem nyílik felálló állapotban,

Rákóczy két fia kis gyermekkorában, anyjostul, fogságba került. Bécsbe vitték őket.

A nagy szabadságharcz alatt hasztalan kisértették meg a nagyfejedelem vezérei a két gyermeket kiszabadítani, egész Bécs kapujáig előhatolva portyázó dandáraikkal: tervük meghiúsult. A fejedelem hadjárata elmult, daczára a hősi erőfeszítésnek; maga is hazátlanná lett s aztán, mint egy elátkozott üstökös a napot, úgy kerülte körül a hazáját, Lengyelországon, Francziaországon keresztül, míg eljutott Rodostóhoz: hallgatni a tenger okos beszédét.

A két fogoly gyermek felnőtt. Anyjuk kolostorban lakott, ők gondos nevelést kaptak. A nagyobbik, József, németországi akadémián diákoskodott. A kisebbik, György, Bécsben maradt. A császár-király elrendelé, hogy a fejedelemfi rangjához illő nevelést nyerjen.

A rangja «grófi» volt: «Giorgio Giunchi»-nak hitták.

Volt saját lakása, udvarmestere és lovászlegénye, s helyébe jártak a professorok és káplánok, a kik mindenféle tudományokra és vallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban maga az udvarmester tökéletesíté a fiút. Az udvarmester neve volt: Jacinto Vammana; a neve után itélve nápolyi, a hol ez a szó «dajkát» jelent, a lovászlegényt hitták Künzli Péternek; ez schweiczi lehetett.

A cancellárnak gondja volt rá, hogy Giorgio nevelése a szabályoknak megfeleljen Minden semestrisben megtartották az exament a magánlakáson, mely alkalommal a legilletékesebb fensőbbségi személyek voltak jelen, a kik a rigorozumért illendően honoráltattak.

Abban az időben a mult század elején még nem voltak nyomtatott iskolai tankönyvek, hanem a tanulók maguk irták le a tantárgyakat kéziratból: a mi igen czélszerű intézkedés vala; mert a férfiak életkorának felállítása módon legalább egyszer el kellett olvasni a studiosusnak azt a studiumot, a míg de «papiro ad chartam» lecalligraphiálta. S miután ezt dictando kellett elvégezni, annál fogva ezen didaktikai methodus azt is biztosította, hogy a filosopternek okvetetlenül meg kellett tanulni irni.

Még pedig tisztességesen, olvashatóan kellett irni, mert ha szarkalábakkal töltötte meg a papirost, akkor «körmöst» kapott az öt körmére a léniával, ha pedig malaczot ejtett az irásba, akkor a tenyerébe kapott egy sujtást a plágával; súlyosabb vétségek correcturáját végezte a ferula: a teljes elmulasztás, a végzetes «nes» nescit megtalálta a maga ellenszerét a scuticában; morális defektus esetében működött a virga.

Ezek a kipróbált hatású tanszerek bizonyára nem hiányzottak Giunchi Giorgio gróf tanulószobájában sem. A tanfelügyelő bizottság, mely állt az Alma Mater prorectorából, a cancellária tanácsosából, és a minorita rend delegátusából, az examenre megjelenvén, semestris végeztével, legelőször is e segédeszközöket vette oculata alá. Ott volt a tanuló asztalra mindjárt letéve a legelébb kézbe veendő három ösztön: a lénia; ismeretes vonalzó a plága: ez hasonlított a légycsapóhoz, csakhogy kisebb vala a csapója, s nem bőrből, hanem fából készítve és a ferula ezt fiatal fűzfa veszszőből szerezték.

A scutica a falon függött: ez egy fonott korbács volt, őzlábra alkalmazva.

Ez különben otthon is minden tisztes családnál a rendes utensiliák közé tartozott, az ajtósarkára felakasztva, symboluma az atyai tekintélynek. Végül a théka függönye alá elrejtve volt a virga: ez a félelmetes erkölcsnemesítő eszköz: egy pamat nyirfaveszsző, sósvízbe beáztatva.

És a vizsgálattevő urfinak legelőször is ezeket a jó ismerősöket kellett megnevezni az examinátorok előtt, obedientiájának bebizonyítása végett.

Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. Nagyon erős hideg volt, és ami ritkábban esik meg, a hideg mellett akkora köd támadt, hogy alig lehetett látni valamit. Bent a kocsmában viszont meleg volt, a kocsmáros pedig jókedvű: — Nos, uraim, a következő üveg az én számlámra megy! Nem egyébért, csak mert nagyon gyorsan járt, a sarkokon meg úgy fordult be, oly lendülettel, hogy isten őrizze, aki eléje került. Nagyon magas ember volt, mondták is neki: ilyen ember szobafestőnek menjen inkább, ne asztalosnak, ahol éppen eleget kell hajladozni a gyalulásnál!

A lénia. A plága. A ferula.

A tudományok atyja. A scutica. A virga. Nagyon jól van!

Erre azután a magisterek elővették a fekete könyvecskéiket s a rubrikákból előszámlálták, hányszor volt az egyik és másik serkentő segédeszköz alkalmazásba véve: a deputatió meggyőződhetett belőle, hogy a növendék urfi mindezekben bőségesen részesült. Nagyon jól van. Még azután volt egy módszer: a mely azonban már újítás számba ment, s annálfogva a pædagogusok által nem is volt általánosan elfogadva; mivelhogy inkább a tanulók morális érzületére volt alapítva.

Ezek voltak a «signum»-ok. A signum bonum, és a signum malum. A jó jel volt egy piros szalagra kötött aranyozott csillag bronzból.

Ha jól felelt a discipulus, ezt akasztották a nyakába, s ezzel pompázhatott egész naphosszat: hordhatta az utczán. Ha pediglen rosszul felelt, vagy épen sehogy sem, ha belesült a recitátioba, ha legyeket fogdosott az alatt, a míg a magister prælegált, vagy plane elaludt a prælectio alatt, akkor a signum malumot kötötték a nyakába.

Az pedig lánczra volt kötve s lakatra járt, hogy le ne lehessen dobni, s mind a két oldalán az éremnek ugyanazt mutatta, tudniillik egy szamárfejet.

Ez az erkölcsi hatást gyakorló taneszköz azonban inkább csak az előkelőbb ifjaknál alkalmaztatott, a kik már hazulról hozzák magukkal a kitüntetések iránti lelki fogékonyságot.

Annálfogva nagyon helyén lehetett Giorgionál, a kinek a családi neve Giunchi gróf. Az examen termének falai mappákkal valának feldiszítve. A háttérben állt a könyves theca, roppant disznóbőrbe kötött pandectákkal megtömve; középen egy iróasztal, tele manuscriptumokkal; a szögletben egy óriási földglobus, az átelleni szögletben a planetarendszer.

Az iróasztallal szemben a cathedra, két oldalán faragott gothikus támlájú padok. Az egyik sorban ültek a magisterek, a másikban az examinatorok. Ezen illustris hallgatóság elé vezette be az oldalszobából doktor Wammana Jacinto a gondjaira bizott növendéket.

Közepes termetű, jól kifejlett maga a fej nem nyílik felálló állapotban volt a quidam, sűrű rövidre vágott sertehaj a fején; tágra nyilt kék szemei, fölfelé tűrt orra, halvány, de minden hozzá intézett kérdésre elveresedő arcza, előre álló merevedés nem ezért, melyek miatt az ajkai soha sem tudnak egymásra csukódni; kiegészíti az egész fizionomia charakterét a fejtől elálló hegyes végű fül.

Az első betanult szava az examinandusnak az üdvözlés. Azután következik, hogy az asztalhoz járuljon, a kezeit összetegye, és elmondja a minden ünnepélyességet, és így a tanulási órát is megelőző imádságot.

Sebesen és folyékonyan mondta el; az utolsó tételig: «sed libera nos a malo». S kit értünk az alatt, hogy «de szabadíts meg minket a gonosztól?

Ezt követi azután a beneventatio: a megjelent dignitáriusok üdvözlése, hosszú oratióban; melyet a vizsgázó megfelelő actiókkal kisér, hol az egyik, hol a másik kezét téve a mellére, a másikat ugyanakkor elnyújtva, majd az égre feltartva, utoljára keresztbe téve s magát mélyen meghajtva.

Lábjegyzetek.

Mondogatják rá az examinatorok. Egyszer sem akadt meg! Erre következett azután a fent leirt taneszközök iránti kikérdezés, s a magisterek által előmutatott diáriumok collaudatiója, melyekből kiderült, hogy a nővendék hány tanórát kapott, hányat mulasztott engedelemmel és a nélkül, mivel lett büntetve az utóbbi esetekben. Példás szigor gyakoroltatott a nevelésében. Ekkor következett azután a tantárgyakból való megexamináltatás.

Így titulázták a magisterek az examinandust, a ki az egész vizsga alatt egy nagy onyx kövű pecsétnyomó gyűrűt forgatott a jobb keze két ujjával a bal keze mutatóujján. Ez megengedhető segédeszköz a memoria elősegítésében, a gyűrűt körül forgatni az ujjon.

Az ötödik pecsét

Igaz, maga a fej nem nyílik felálló állapotban csak előkelő rangúaknak van megengedve, a kik születési joggal birnak czímeres gyűrűk viselésére. A rigorosandus præstanter felelt minden studiumból. Nehogy azonban úgy tünjék fel a dolog, mintha előre ki volnának péczézve a kérdések és a feleletek a magister és a discipulus között, az examinator urak is intézének a podiumra kiállított elé egy-egy kérdést.

Mióta tartozik Hungaria az ausztriai birodalomhoz? István király defectusával Péter király az országát Henrik császárnak inscribálta. Voltak-e a hungarnoknak nagy embereik? Ezért el is pusztíttatának. Zúgott fel rá unisono a vizsgáló küldöttség.

Most a consiliarius úr intézett hozzá egy kérdést. Az ifju ember e kérdésre hüledező képpel tekinte az ő Mentorára, Wammana urra. Ez nincsen az irott studiumban.

Elhúzza a száját, majd meglöki a vállamat. Hatkor, vagy hétkor? Ez nem pontos időpont. Hülyeséget beszél, mert szerintem egész életemben a határozottságom tett azzá, akivé. Persze születtem annak, akinek, oda, ahova, de a határozottságot sosem kellett tanulnom.

Wamanna kenetteljes mozdulattal inte neki. Ismétlé az halk hangon. Az ifju ember tátva maradt szájjal tekinte a főfő nevelőjére. Az ifjú zavarában a bársonyvammszának a leffentyűit húzogatva a kezeivel, rebegé: «a medveház előtt.

Erre a kérdésre hirtelen a szája elé kapta a kezét az ifjú, s a markába vakkantá a kitörni készülő nevetést. Ámde egy oldalpillantás Wammana kézmozdulatára, mely a ferula felé volt irányulva, hirtelen visszaadta a komolyságát, s aztán recitáló hangon mondá el a választ. Egyszer azt mondá hungariai nyelven: «ad ugrandum!

RÁKÓCZY FIA

Erre az egész cœtus nagy hahotában tört ki. Az ifjú uracska pállott bámészsággal tekinte Wammánára: hát ezeknek nem húzogat a hátára a ferulával, a mért nevetni bátorkodnak az examen alatt?

Ekkor azután a prorector ő nagysága fogta esztrengára az examinandust. A klasszika mythologiából már hallottuk önt felelni. Jupiter facinorái elég jól meg lettek önnek magyarázva. Hanem az újabbkori pogányokat kérdem. Kiket értünk ezek alatt? Keresztjüknek csak két ága van, mint az akasztófának s azt ők «lignum vitænek» nevezik. A Bafomet bálvány egy macskafejű férfiú, a kinek a derekára és lábszáraira egy kigyó tekerődzik.

Azokon az ünnepeken, melyeket a Bafomet-imádók titkos templomaikban tartanak: a Sion hegyén kiadott tízparancsolatok lábbal tapostatnak, s a zsoltárok melódiáira fertelmes gúnydalok énekeltetnek; minden szombat napon pedig megtartatik a «Mete» ünnep. A Mete egy pokolbeli csábító kecsekkel felruházott asszonyi állat, a kit a pogányhitűek azért emelnek az oltárra paradicsomi alakzatban, hogy rút példaadásával az embereket istentelen gonosz indulatokra ingerelje.

Multo bene! Elég volt ebből a themából! Szakítá félbe a minorita delegatus. Nem kellett volna a textusban benne hagyni ezt az incisumot «paradicsomi alakzatban».

Tetszett látni, hogy a midőn ezt elmondá: behunyta mind a két szemét.

Az examen merevedés másnaposság után a legnagyobb megelégedésére lett befejezve a vizsgáló küldöttségnek.

A prorector egy dicsérő exhortatiót tartott a fiatal nemesnek, s annak végeztével egy maga a fej nem nyílik felálló állapotban babérból font koszorút tett a fejére. A magisterek megirták a testimoniumot, s protocollumot vettek fel a végbement examenről. Azután következett a bezáró ima és a búcsubeszéd, melynek végeztével a dignatariusok úgy, mint a magisterek, a maguk salariumát átvéve, re optime gesta eltávozának, az utczán váró gyalogszekereikhez.